Szomorúan, de Istenünk akaratában megbékélve adjuk hírül, hogy Megváltó Urunk hazaszólította dr. Adorján Gusztáv testvérünket, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokát. "Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját" (Jel 2,10), mely igével kívánunk vígasztalást, a családjának, gyülekezetének, közösségének.
Kedves Testvérek!
A kialakult koronavírus-helyzet az istentiszteletek meghatározatlan ideig (előreláthatóan december elejéig) szünetelnek. Addig, a tavaszi leálláshoz hasonlőan rövid áhitatokat fogok közzé tenni a honlapon. Az istentiszteleti alkalmak felújításáról szintén csak a honlapon illetve a facebook oldalon fogok tájékoztatást küldeni.
Kedves Testvérek!
Isten iránti hálával hirdetem, hogy vasárnap, augusztus 30-án kioszrásra kerülnek az úrvacsora szent jegyei újkenyér ünnepe alkalmából. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk.
Kedves Testvérek!
A 2020 07 19-i istentisztelet elmarad, a következő istentisztelet 2020 07 26-án lesz, 16.30-kor, ahová mindenkit szeretettel hívunk és várunk!
"közel kerültetek Krisztus vére által" Ef 2,13 Lényegében emberi szempontból a legalaposabban fogalmazza meg az egyház szerepét és hatását az apostol. A közelség és távolság itt nem csak fizikai értelemben való távolságot jelöl. Az ember és ember közti távolság rémisztő tud lenni. Szomszédok élik le életüket anélkül, hogy bármit is tudnának egymásról. A közel kerülés viszont nem is olyan egyszerű. Megbízhatok-e a másikban? Mit fog gondolni? Én mit fogok gondolni róla, ha jobban megismerem? Nem fog-e visszaélni azokkal az információkkal, amiket megtud rólam? Ezek a kérdések részei az egészséges önvédelmi reflexnek, és nem is nevezhetőek alaptalannak. Az ősgyülekezetekben ezt még tetézte a bizalmatlanság és az előítélet a zsidókeresztény és a pogánykeresztény részek között.
"és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét" Lk 24,3 Folytatódik a történet, pontosan ott, ahol a szombatnap előtt abbamaradt. Elkészültek a temetésre, talán lelkileg is megnyugodtak egy kicsit, de ott volt a nagy probléma: mi legyen a kővel, ami eltakarja a sírt? Néhány asszony ehhez valószínűleg kevés lett volna. Talán valamilyen csodában, segítségben reménykedtek. De elég nagy csodában reménykedtek-e? A válasz egyértelműen nem. Az első nagy kérdés, ami már a nagyszombat kapcsán is megfogalmazódik, és ma különösen is aktuális, fel tudom-e használni a Tőle kapott időt felelősséggel? Ott volt nekik egy egész nap, azoknak, akik Jézussal együtt töltöttek nem kevés időt, és senki nem fogalmazta meg, hogy harmadnapon nem halottat kell keresni?
Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint” Lk 23,56 Milyen pihenés volt ez? Mária végtelen fájdalmával és rettegéssel, a tanítványok csalódással és rettegéssel a szívükben élték meg ezt a szombatot. A szombat a nyugodalom napja az ószövetségi törvény szerint, mely mindenkire nézve kötelező volt. Most azonban más volt: jó ideje első szombat Krisztus nélkül. Az evangéliumok nem írnak arról, hogy ki mit gondolt, mit mondott. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne történt volna semmi. Először is megtartották a szombatot. Miért van ennek jelentősége? Mert nyugodtan mondhatták volna, hogy na jó, elég volt, ekkorát kellett csalódnunk, nyissunk új lapot. De nem, hanem ragaszkodtak a törvényhez.
De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.Erre ő így felelt neki: Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.Lk 23,40-42 Lehet azt mondani, hogy ezek bűnös emberek voltak, és mégis volt köztük különbség. Az egyik a szokásos emberi logika mentén gondolkodott, és ha csak a földit nézzük nehéz megkérdőjelezni a logikáját: ha ő valóban az, akinek mondja magát, illetve akinek mondják, akkor változtasson ezen a helyzeten, és mentse meg magát is, és őket is.
Hozsánna a Dávid fiának” (Mt 21,9) – Kiáltja a tömeg, majd rá öt nappal, hogy feszítsd meg. Hogy őszinte legyek, számomra a Biblia egyik legnagyobb rejtélye, hogy ugyanaz a tömeg hogyan tud ekkorát váltani öt nap alatt. Félelem? Befolyásolás? Nagy kérdés, de talán még nagyobb, ez a felkiáltás. Azzal, hogy Jézust Dávid fiának nevezik (egyébként nem először), azzal elismerik a királyi voltát. Kész csoda, hogy ennek a megszálló római hatóság részéről nem lettek súlyos következményei. De megértik-e? A későbbi események arról tanúskodnak, hogy nem, és nem is akarják. Ők kivetíteni akarják saját szándékaikat, vágyaikat Jézusra. Ezzel ugyanis megmondták neki, mit várnak tőle: állítsa vissza a dávidi királyságot.
„Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve arról, hogy János próféta volt.” Lk 20, 5-6 Látszólag nagy kérdéssel szembesülnek a nép vezetői: beismerjék-e, hogy János próféta volt? Miért is látszólag súlyos a probléma: egész egyszerűen azért, mert ez az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, és ne szépítsük: politikai intrikák áldozata lett, melynek a kitervelői igenis a nép vezetői voltak, illetve ők nem álltak mellé. A bűn következményeitől félnek, hiszen itt már jót nem léphetnek, mert valamilyen módon bajba kerülnek, a megoldás azonban fel sem merül: ez pedig nem más, mint az őszinte bűnbánat.
English
Magyar