Igehirdetések

Elhangzott 2012. december 23-án

„Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is.” (Lk 17:37)

Kedves Testvérek!

Nem túl szép kép, de mindenképpen érzékletes, és szerintem elképzelni sem nagyon nehéz: megy az ember a pusztában, ahol semmilyen (vagy legalábbis nem túl sok) tájékozódási pont van, és felnéz az égre, ahol is észrevesz néhány köröző keselyűt, akkor joggal fogja feltételezni, hogy ott egy elhullott állat teteme van. Persze ez nem sokat segít az esetleges tájékozódásban, de legalább látja az ember, hogy ott valamilyen veszély van vagy lehet.

Elhangzott 2012. december 9-én

„Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” Lk 15,20

A mai példázat az elveszett, de megtalált életről szól. A fejezet másik két példázata is elveszett dolgokról szól – az elveszett juhról és az elveszett drachmáról, de ezek kicsit eltérnek a tékozló fiú példázatától. A különbség abban van, hogy a másik két példázatban leírt elveszett dolgok öntudatlanul, nem saját hibájukból vesztek el. Az elveszett juh esetleg magától kóborolt el, de az sem tudatos. Ennek a veszélye sajnos az embert is fenyegeti. Az élet zajában, forgatagában elsodródik Isten közeléből. Valamennyiünk életében vannak, lehetnek ilyen periódusok.