Nagypéntek

De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.Erre ő így felelt neki: Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.Lk 23,40-42 Lehet azt mondani, hogy ezek bűnös emberek voltak, és mégis volt köztük különbség. Az egyik a szokásos emberi logika mentén gondolkodott, és ha csak a földit nézzük nehéz megkérdőjelezni a logikáját: ha ő valóban az, akinek mondja magát, illetve akinek mondják, akkor változtasson ezen a helyzeten, és mentse meg magát is, és őket is. Sem előre, sem hátra nem tekintett, de ez vészhelyzetben nem is feltétlen várható el, az ember meg akarja oldani a helyzetet, gyorsan, hatékonyan, de mindent felülírhat ez? Ez a része a nagypénteki történetnek rávilágít egy nagyon fontos kérdésre: milyen az én imaéletem? Leragad a földinél, az itt és most gondolatnál, vagy több annál. Mit látok meg Jézusban? A mostani problémáim megoldását (ez is sokszor benne van, erre életünk és az evangélium a tanulság), vagy pedig tovább látok, és megértem, hogy kivel is állok szemben. A Nagypéntek fő kérdése ma is, ki számomra Jézus? Az a Dávid Fia, akit Virágvasárnap (tehát nem egészen egy hete) ünnepeltem, vagy pedig csak egy ember, aki közönyös számomra, vagy esetleg valamiféle csodaforrás, ami Heródes számára volt. Nagyon sokféle válasz lehetséges, de az üdvösségre mégis csak egy válasz visz el, nevezetesen, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, az én személyes Megváltóm.