Kedves Testvérek!
A karácsonyi istentiszteletre december 26-án, 16.30 perckor kerül sor úrvacsora osztással, az újévi istentiszteletre pedig január 2-án szintén 16.30-kor kerül sor. Mindenkinek áldott ünnepeket és találkozásokat kivánok.
Kedves Testvérek!
Eljött az október vége, ennek megfelelően változázok lesznek az istentiszteleti rendben:
- október 31-én a hosszú hétvége miatt az istentisztelet elmarad
- november 7-én 14.00-kor Libišben, az itt szolgáló magyar lelkészekre emlékezünk (A járványhelyzet miatt csak kültéri megemlékezés!)
- november 15-én már szokott helyen és időben istentisztelet, újbor alkalmából úrvacsorával.
Mindenkinek áldott emlékezést kívánok, a mielőbbi viszontlátás reményében!
Éles György
Kedves Testvérek!
Tekintettel a hosszú hétvégére a július 4-i istentisztelet elmarad. Ennek megfelelően a következő istentisztelet 2021 július 11-én lesz, 16.30-kor. Mindenkinek kellemes pihenést kívánok!
Kedves Testvérek!
Az Úr iránti hálaadással most vasárnapi istentiszteleten kiosztásra kerülnek az úrvacsorai szent jegyek. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk! Istentisztelet előtt a Görgey emléktáblánál koszorúzásra is szeretettel várunk mindenkit!
Kedves Testvérek! Isten iránti hálával most vasárnap 16.30-as kezdettel ismét tartunk istentiszteletet a szokott helyen. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk, maszk használata kötelező!
„mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen” ApCsel 2,1
Az apostoli közösség egyik jellemzője volt, hogy mindenki mindent együtt csinált. Ez alól nagyon kevés kivétel volt, bár volt néhány. A tény, hogy egy helyen voltak, azt is mutatja, hogy elég nagy volt köztük az összhang. Ez nagy erőt ad az embernek, de vannak határai is ennek. Gondolunk csak Júdásra! Ott volt ebben a közösségben folyamatosan, és nem csak, hogy csúnyán végezte, de még a kevés megnyilatkozásából arra is lehet következtetni, hogy abszolút semmit nem tanult, és nem, is értette meg sem a közösség, sem Jézus üzenetét. Ez viszont csak egy rossz példa, a többségnek mégis sokat adott az apostoli közösség. Ma nagyon aktuális az ez az ige; nem lehetünk együtt, a járvány valamennyiünket egy kicsit modern remetévé tett.
„Elment a magdalai Mária és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.” Jn 20,18
Magdalai Mária Jézus legközelebbi köréhez tartozott. Átélte a fájdalom (nagypéntek), a bizonytalanság (nagyszombat) kínjait, keserveit a többiekhez hasonlóan. Talán a legsúlyosabb addigi próbatétele volt hitüknek, és ezt Jézus is tudta. Most azonban feladatot kap Mária Jézustól, méghozzá fontosat: üzenetet bíz rá Jézus. Az, hogy Máriát bízza meg üzenete közvetítésével, a kortársak számára is üzenet értékű kellett, hogy legyen: Jézus számára nem fontos, hogy valaki nő vagy férfi, fontos feladatot kaphat Isten Országában. Mennyire más ez, mint az emberi gondolkodás, hisz ez csak az utóbbi száz évben lett elfogadott, hogy a nők is igen is fontos feladatot lássanak el.
„Pilátus feliratot is készíttetett, és rátetette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Jn 19,19) Pilátus híres felirata, ami mögött, bár leírta az igazság jó részét, de mégis hamis volt. Sajnos, megszoktuk a feszületeken a híres INRI feliratokat, de annyira, hogy bele sem gondolunk abba, mit is jelent. Persze nem csak ezzel vagyunk így, talán magával az ünneppel is, hogy bele sem gondolunk a valódi jelentésébe, csak úgy van, létezik, elmúlik. Először is Pilátus személye az érdekes, amibe egy kicsit a komplett az egész emberiséget bele lehet érteni. Korrupt, megalkuvó. Lelkében tudja az igazságot, legalábbis annak egy részét, de nem meri, vagy nem akarja felvállalni. Hogy miért? Félelemből, kényelemből, megalkuvásból.
„Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és azt kérdezgették, ki ez?” Mt 21,10
Jézus beért Jeruzsálembe, és előtte volt a Város. A díszletek ismertek: pálmaág, számárcsikó, éltető tomeg (amiből pár nap múlva átkozódó tömeg lett). De miről beszéltek egymás közt az emberek? Erre a kérdésre érdemes egy kicsit odafigyelni: egymástól szerették volna megtudni, hogy kicsoda is Jézus. Ebben van egy jó dolog: meg akarták tudni kicsoda is Jézus. A mai világ belefáradt, belefásult lelkében már a kérdés megfogalmazódása is eredmény (lenne). Ma, ha valaki beszél Jézusról a közöny a válasz. Nem megbotránkozás, mint a zsidóknak, vagy bolondság, mint a görögöknek, egyszerű közöny.
„Márta ekkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem hal meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől megadja neked az Isten.” (Jn 11:21-22)
Márta hívő ember volt, és ekként is élt. Élete a szolgálatról szólt, melyet Isten rá bízott. Igen, nem mindenki van itt sem a frontvonalban, van, akinek a munkájára a háttérben van szükség. Ennek elfogadásához is kell alázat, hiszen így nem kerül az ember az első sorba, hanem a neve – legalábbi a jelenvaló világban – talán rejtve marad, de ez közel sem jelenti azt, hogy az örökkévalóságban ennek ne lenne nagyon komoly értéke. Azonban Márta hitét mégis egy kicsit górcső alá kell venni, és megvizsgálván tanulni belőle. Hite, mint már írtam, nagyon is volt, de ez lehatárolódott a mindennapok hitében.
English
Magyar