Húsvét

„Elment a magdalai Mária és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.” Jn 20,18 Magdalai Mária Jézus legközelebbi köréhez tartozott. Átélte a fájdalom (nagypéntek), a bizonytalanság (nagyszombat) kínjait, keserveit a többiekhez hasonlóan. Talán a legsúlyosabb addigi próbatétele volt hitüknek, és ezt Jézus is tudta. Most azonban feladatot kap Mária Jézustól, méghozzá fontosat: üzenetet bíz rá Jézus. Az, hogy Máriát bízza meg üzenete közvetítésével, a kortársak számára is üzenet értékű kellett, hogy legyen: Jézus számára nem fontos, hogy valaki nő vagy férfi, fontos feladatot kaphat Isten Országában. Mennyire más ez, mint az emberi gondolkodás, hisz ez csak az utóbbi száz évben lett elfogadott, hogy a nők is igen is fontos feladatot lássanak el. A húsvét messze haladja meg az emberi felfogóképesség határait. Ezt Jézus is tudja, és megérti, hogy ezen napok történései még akkor is nehezen befogadhatók, ha Jézus maga is beszélt ezeknek a napoknak a történéseiről. Beszélt, és mégis hihetetlen volt. Talán a húsvét legnagyobb kérdése, és csodája. Meddig tart a hitem, mit vagyok képes elfogadni azokból a dolgokból, amik meghaladják az észszerűség határát. Nem arról van szó, hogy mindent el kellene fogadni, viszont amit Isten kijelentett, ott helye van az észszerű meghaladásánának. Istent én nem korlátozhatom, ez pedig minden kor emberének fontos tanulság kell legyen. Márián persze nagy felelősség is volt, hiszen az üzenet nála volt. Ez pedig felteszi a mai kereszténységnek is a kérdést, hogy mennyire vállalom fel a húsvét üzenetét, az igaz üzenetét. Főleg pedig nem általánosságban, hanem személyesen. Mennyire tudom átadni, főleg hitelesen átadni a feltámadás üzenetét? Ez csak akkor lehetséges, ha nekem, magamnak is maga az Igazság az, ami ezeken a napokban történt. Persze mi nehezebb helyzetben vagyunk, hiszen nem láthattuk a saját szemünkkel. És bár látni nem láthattuk az eseményeket, a Szentlélek és hit által mégis részesei lehetünk.