Igemagyarázat

„mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen” ApCsel 2,1 Az apostoli közösség egyik jellemzője volt, hogy mindenki mindent együtt csinált. Ez alól nagyon kevés kivétel volt, bár volt néhány. A tény, hogy egy helyen voltak, azt is mutatja, hogy elég nagy volt köztük az összhang. Ez nagy erőt ad az embernek, de vannak határai is ennek. Gondolunk csak Júdásra! Ott volt ebben a közösségben folyamatosan, és nem csak, hogy csúnyán végezte, de még a kevés megnyilatkozásából arra is lehet következtetni, hogy abszolút semmit nem tanult, és nem, is értette meg sem a közösség, sem Jézus üzenetét. Ez viszont csak egy rossz példa, a többségnek mégis sokat adott az apostoli közösség. Ma nagyon aktuális az ez az ige; nem lehetünk együtt, a járvány valamennyiünket egy kicsit modern remetévé tett. A modern korban persze egy kicsit másat jelent a remete lét, mint kétezer éve. Kapcsolatban vagyunk, felhívhatjuk egymást, a közösségi média áldásait élvezve tudhatunk egymásról. De mégis, a személyes találkozók hiányoznak, bár talán már látszik az alagút vége. Mit lehet tenni a jelenlegi helyzetben? Lenginkább készülni az új találkozásokra, amikor ismét együtt lehetünk majd. Ha Isten megengedi, hogy ismét együtt legyünk, sokkal jobban meg fogjuk becsülni ezeket a lehetőségeket. Ismét felértékelődhetnek olyan alkalmak, amikor az emberek együtt dicsőítik az Istent, és élvezik egymás közösségét. Ma, akár mennyire furcsa kegyelmi időszakban élünk (jó, persze a válságról keveseknek jut ez az eszébe), és mégis. A sok nyomorúság, baj, fájdalom, bezártság, veszteség között lélekben fel kell készüni a találkozásokra, az újrakezdésre, találkozásokra. Úgy gondolom, nekünk, magunknak kell felkészülni ezekre az időkre, hogy áldás legyen belőle valamennyiünk számára. Ne feledkezzünk meg ennek az igének a folytatásáról sem, hiszen az nem más lesz, mint maga az első Pünkösd szent ünnepe. Bár ez Isten ajándéka volt, mégis az is kellett hozzá, hogy ezek az emberek együtt legyenek. Legyünk hát ma is készen ezekre az áldásokra, álljunk készen közösségeink újjászervezésére!