Virágvasárnap

„Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és azt kérdezgették, ki ez?” Mt 21,10 Jézus beért Jeruzsálembe, és előtte volt a Város. A díszletek ismertek: pálmaág, számárcsikó, éltető tomeg (amiből pár nap múlva átkozódó tömeg lett). De miről beszéltek egymás közt az emberek? Erre a kérdésre érdemes egy kicsit odafigyelni: egymástól szerették volna megtudni, hogy kicsoda is Jézus. Ebben van egy jó dolog: meg akarták tudni kicsoda is Jézus. A mai világ belefáradt, belefásult lelkében már a kérdés megfogalmazódása is eredmény (lenne). Ma, ha valaki beszél Jézusról a közöny a válasz. Nem megbotránkozás, mint a zsidóknak, vagy bolondság, mint a görögöknek, egyszerű közöny. Az még csak egy része a történetnek, hogy a társadalom ma a vallást és a hitet teljesen magánügynek tekinti, viszont ez egyúttal a bizonyságtételnek is gátat szab. Van persze egy olyan része is a dolognak, hogy annyiféle módon próbálják magyarázni a jelenvalón túlit, hogy sokszor tényleg nem egyszerű benne eligazodni, körülbelül, mint akkor. A jó dolog mellé azonban van két rossz is: az első, hogy nem volt olyan hiteles magyarázó, aki el tudta volna mondani, hogy kicsoda is Jézus? És itt érdemes megállni egy pillanatra, és önvizsgálatot tartani: ha engem megkérdeznének Jézusról mit válaszolnék? Tudnék-e hitelesen bizonyságot tenni, vagy csak elmondanék valami klisét? Ahhoz persze, hogy hitelesen tudjak beszélni Krisztusról, először nekem magamnak kell elfogadni Őt, mint Megváltómat. Le merem fogadni, hogy itt sem arról volt szó, hogy aki kérdezett, azt nem az ószövetségi prófécia érdekelte, amivel a mondandót alá lehet támasztani természetesen, hanem egyfelől, hogy nekem mit is jelent Jézus, másrészt, hogy valójában, tényszerűen mit is tett Jézus. A második rossz dolog ebből következik: hiába kiáltozták, hogy hozsánna a Dávid fiának, ha emögött nem volt számukra tartalom. Én kívánom mindenkinek, hogy a húsvét legyen mindenki számára személyesen is a megváltás szent ünnepe!