Húsvét vasárnap

"és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét" Lk 24,3 Folytatódik a történet, pontosan ott, ahol a szombatnap előtt abbamaradt. Elkészültek a temetésre, talán lelkileg is megnyugodtak egy kicsit, de ott volt a nagy probléma: mi legyen a kővel, ami eltakarja a sírt? Néhány asszony ehhez valószínűleg kevés lett volna. Talán valamilyen csodában, segítségben reménykedtek. De elég nagy csodában reménykedtek-e? A válasz egyértelműen nem. Az első nagy kérdés, ami már a nagyszombat kapcsán is megfogalmazódik, és ma különösen is aktuális, fel tudom-e használni a Tőle kapott időt felelősséggel? Ott volt nekik egy egész nap, azoknak, akik Jézussal együtt töltöttek nem kevés időt, és senki nem fogalmazta meg, hogy harmadnapon nem halottat kell keresni? Számomra felteszi az üres sír a kérdéseket: először is az a kérdés, ami az egész nagyhéten, vagyis az én vágyaim szerinti vagy a Kijelentés szerinti Krisztust keresem? Másodszor a nehézségek ellenére kitartok-e? Harmadszor: el tudom-e mondani legalább a környezetemnek, hogy kicsoda is valójában Krisztus. Itt kívánok mindenkinek áldott ünneplést, és szent örömet a halál feletti győzelmet ünnepelve.